Hadik Gyula szobrászművész kiállításának megnyitójára 2009. május 8-án, pénteken, 18.00 órakor került sor, a Pro Art Galériában. Megnyitotta Balázs István festőművész.

Fotók a megnyitóról: 

Balázs István festőművész, építész megnyitó beszéde:

Nem tartom helyesnek, ha a műalkotásokat túlmagyarázzák. Csak mosolyogni tudok a híres képekre utólag rászerkesztett háromszögeken, körökön, egyéb vonalakon, utólagos aránykereséseken. Azt sem szeretem, amikor egy-egy művész életmódjával, netán betegségével vagy nyomorával próbálják bizonygatni, hogy mit miért csinált úgy, ahogy. Egy művész életét nem kell szétboncolni ahhoz, hogy megértsük, vagy ha talán nem is értjük - valamiért szeressük - a munkáit.

Ez nemcsak az én véleményem. Hadik Gyula írja: "...a főiskolán Mednyánszky Verekedés után című képével kapcsolatban Barcsay azt mondta, hogy az ilyen képet nem kell elemezni. Hagyni kell, hogy a maga nagy szuggesztivitásával az érzelmeket megragadja."

Hadik Gyula életéről mégis fontosnak tartom elmondani, hogy 1925-ben született. 1947-ben felveszik a főiskolára, de két év után eltávolítják mint osztályidegent. Ezután tíz évig segédmunkásként dolgozik egy fegyvergyárban, majd a Képzőművészeti Alap díszítőszobrász stúdiójában szobrász-restaurátor munkát végez, azután szerencsésebb szobrászok nagyméretű munkáinak kivitelezésénél segédkezik. De ekkor már törökbálinti otthonában - műhelyében készülnek a saját munkái, főleg érmek, kisplasztikák. És itt egy - szerintem - lényeges dolog. Hadik nem tartozik a "menő" szobrászok közé, akiknek nagyméretű - ám ettől még nem biztos, hogy monumentális - szobrait tanítványok csapata nagyítja, faragja. Az ő szobrain minden forma, minden vésőnyom a saját keze munkájának az eredménye. Későbbi, 3 méter nagyságú köztéri szobrait is maga faragja.

Abban a bizonyos szocialista realizmusos időben, amikor több száz emlékművet és szobrot állítottak országszerte, Hadik Gyulának nem jutott ilyesfajta megrendelés. A korra jellemző a Julianus emlékmű története, amire Esztergom városa adott megbízást 1973-ban. A szobortervet a zsűri elfogadja, de valaki kereszt alakúnak találja és nem ad engedélyt a felállítására. Esztergom mégis igényt tart a szoborra, így a művész Törökbálinton megfaragja a majdnem 3 méteres szobrot, amit csak tíz év múlva állítanak fel, és nem is az eredetileg neki szánt helyre, hanem szinte eldugva a közönség elől, a városháza udvarán.

A művész hányattatása és mellőzése talán a szerencséje lett - természetesen nem anyagi értelemben. Nem volt kitéve a megfelelni akarás kényszerének. "Hátha jó is volt, hogy néhányszor fejbe vertek" - mondja erről Hadik Gyula. Hát ezért hitelesek a művei. Mert nem megrendelésre készültek. Későbbi, köztérre rendelt szobrai már a szuverén alkotó munkái.

Kiállításon először 1960-ban szerepel, a Műcsarnokban, a képzőművészeti és díszítőművészeti körök kiállításán, és mindjárt szobrászati első díjat kap.

További díjai: 2002 - a II. Faszobor Biennálé díja; 2003 - a Szobrászrajz Biennálé díja; 2008 - a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje; a pesterzsébeti Önarckép Biennálé első díja - ez a munkája itt is ki van állítva. És amikor idén, március elején találkoztunk, nevetve újságolta: "Képzeld, megdobtak egy Munkácsy-díjjal." Tehát: 2009 - Munkácsy díj.

S most itt van előttünk, körülöttünk egy szobrászművész eddig munkásságának ízelítője. Nem mondom, hogy életmű, mert Hadik Gyula nyolcvanhárom évesen még dolgozik. Van itt rajz, plakett, kisplasztika, pasztellkép, szobrok különféle anyagban és méretben. De: a változatosság, amit itt látunk, nem összevissza tarkaság, hanem sokszínűség, egy művész több arca.

A szobrokról elmondhatjuk, hogy tömbszerűek, nincs rajtuk semmi fölösleges részlet. "Nem hazudik hamis részleteket" - írja a szintén szobrász Vigh Tamás. Hadik Gyula tud valamit. Vitézkötéses szőrözés nélkül tudja felmutatni a lényeget, az igazat, nem csak a valódit (úgy, ahogy József Attila kérte). Wehner Tibor "Zárt tömbök nyíltságáról" beszél a Hadik-szobrok kapcsán. Igen, a nyíltság, az őszinteség az, amit Hadik Gyula művészetében én is nagyra tartok.

Hadik szobrainak az anyaga igen változatos. Van itt fa, kő, bronz, ólom. És kiderül, hogy a művész milyen pontosan ismeri az anyagok lehetőségeit és korlátait. Mert nem egy szobrász van, akinek mindegy, hogy a munkája végül kőben vagy bronzban kerül kivitelezésre, ő rendületlenül ugyanúgy gyúrja-nyesi... az agyagot. Van "stílusa". Hadik nem így dolgozik. Nem akar többet követelni az anyagtól, mint amit az tud. "Ha lefektetünk egy elvet, akkor azt logikusan kell véghezvinni." - mondja. Igen érdekes, amikor követ fémmel együtt használ - mert mind a kettő mást "tud". 

Külön érdemes szólni a rajzokról, amik nem a majdan elkészülő szobrok vázlatai, hanem önálló grafikai alkotások. Ugyanakkor ezekre is jellemző a szűkszavúság, a lényegretapintás, az őszinteség. Újra a művészt idézem: "Nem szeretem a sok grafikusi zsonglőrködést, mert az ügyes grafikusok nem biztos, hogy érzik a harmadik dimenziót."

S van még valami, ami ezekből a művekből sugárzik: a humánum és optimizmus, derű, hiszen Hadik Gyula úgy látja, "... mindig helyükre kerülnek végül a dolgok, értékek. Ezért nem jó, ha az emberek hamar kétségbe esnek." Érdemes meghallgatni, amit mond, megnézni, amit csinál.

Gyergyószentmiklós, 2009. május 8.

HADIK GYULA - ÉLETRAJZ

1925. november 22-án született Nagykikindán (Torontál megye, ezidőtájt Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, később Jugoszlávia), Hadik Gyula és Popp Paula második gyermekeként. Apja, a volt huszártiszt Wiener Neustadtban (Bécsújhely) végezte a Katonai Akadémiát.

1931-től 1941-ig a szerb nyelvű elemi iskola és gimnázium, rajztanára Adamovics Sándor szobrászművész (a néhai van der Stappen-növendék Brüsszelben).

1936 – nyaralás Splitben, ahol először lát valódi szobrot (Mestrovic: Grgur Ninski)

1941 – Szeged, magyar nyelvű gimnázium, rajztanára Devich Sándor (a háború után a budapesti Szépművészeti Múzeum főrestaurátora)

1944 – ősszel beiratkozk a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karára. A család áttelepül Szombathelyre.

1945 – Bécs. Beiratkozik a Technische Hochschule „Hochbau” szakára, és a „Hoffmann Malschule”-be, ahová esti aktrajzra jár.

1946 – Németország, Bamberg; Budapesten beiratkozik a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet szakára, ahol „szabadbölcsészként” Gerevich Tibor, Genthon István óráit látogatja. Délután Kiss Péter filmesztétika előadásaira jár. Beiratkozik a Parasztpárt képzőművészeti iskolájába, ahol az első korrektúrát Medgyessy Ferenctől kapja. Itt találkozik Andrássy-Kurta Jánossal, aki meghívja műtermébe dolgozni.

1947 – felvételt nyer a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kandó László rajzát, Kisfaludi Strobl Zsigmond mintázását korrigálja.

1949 – eltávolítják a főiskoláról.

1950 – segédmunkás a később Prékó néven működő 7038. sz. Fegyvergyárban.

1952 – megházasodik, felesége Nyikos Hedvig.

1953 – megszületik András fia

1956 – Vigh Tamás meghívja  műtermébe, ahol évekig segít az állami megbízások kivitelezésében.

1957 – Laborcz Ferenc segítsége révén a Dési Huber István-Kör esti akt-óráin dolgozhat.

1959 – felvételt nyer az „alap” díszítőszobrász stúdiójába, ahol több épületen restaurálást végez (Gödöllői királyi kastély, Olof Palme-ház, Budapest, Párizsi udvar, Budapest, stb.) Kovács Ferenc, Mészáros Dezső műtermében segít, dolgozik. Vigh Tamás közvetítésével Martsa István meghívja műtermébe. Itt dolgozik a Mester haláláig.

1960 – először szerepel kiállításon a Műcsarnokban a Képzőművészeti és díszítőművészeti körök kiállításán (szobrászati I. díjat kap).

1963 – Felesége svájci rokonai segítségével ausztriai, svájci, németországi, franciaországi és itáliai tanulmányutat tesz.

1965 – Nagy László költő révén rajzokat közöl az Élet és Irodalom c. lapban.

1966 – első egyéni kiállítása a svájci emigrációból hazatért festő Jánossy Ferenccel, a Budapesti Nőtanács II. kerületi épületében. Kiállítás a budapesti Kodály körönd (VI. ker. Népfront) Jánossy Ferenccel.

1967 – első megbízása: Szekszárd, Ady mellszobor.

1968 – felvételt nyer a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjába.

1969 – től az éves állami kisplasztikai vásárlásokon elad egy-egy szobrot (Nemzeti Galéria, Petőfi Irodalmi Múzeum).
1970 – kiállítás Bp. Kodály körönd (VI. ker. Népfront) Jánossy Ferenccel.

1972 – idegenvezetői tanfolyam a TIT-nél. (Rossz „káder-lapja” miatt nem alkalmazzák). Balassagyarmat, kiállítás a Horváth Endre Galériában, Jánossy Ferenccel.

1973 – Szombathely, kiállítás  a Forradalmi Múzeumban Pirchala Imrével. Megbízás Esztergom részéről: „Julianus”. A zsűri elfogadja, de Ormos Tibor igazgató kereszt alakúnak találja és nem adja meg az engedélyt a felállításra. Esztergom mégis igényt tart a szoborra. Ezért a követ a város Törökbálintra szállíttatja. Itt maga faragja meg a két méteren felüli szobrot. Megbízás Balassagyarmat részére: Nagy Iván melszobor.

1974 – Salgótarján, kiállítás Jánossy Ferenccel az üvegcsarnokban.

1983 – Julianus szobrát felállítják Esztergomban.

1984 – Törökbálint, önálló kiállítás a Munkácsy Mihály Művelődési Házban.
Felesége halála.

1988 – Svájc. Kiállítás a svájci Oberfrickben, a Galerie zur Hofstatt-ban, és a baseli „Galerie zur Altstadt-Himmel”-ben.

1990 – Pannonhalma, kiállítás a könyvtárban, a Szent István-ereklyetartó variánsaiból.

1992 – mehívás a tokaji művésztelepre. Megismerkedik délvidéki és szerbiai művészekkel. Azóta több szerbiai, boszniai, montenegrói, vajdasági művésztelep résztvevője.
Zsámbék, kiállítás, Művelődési Központ.

1993 – Esztergom, kiállítás a Duna Múzeumban.

1994 – Megszületik unokája: Ákos.

1997 – Megszületik unokája: Johanna.
A kraljevoi művészteepen (Szerbia) megfaragja Mataruska Banja (gyógyfürdőhely) részére a 3 m-es „Anyaság” c. szobrot.

1998 – Kiállítás: Törökbálint, Falumúzeum – Wehner Tibor kismonográfiája.

2000 – Kiállítás a Csepel Galériában.
Részt vesz a törökbálinti Művésztelep szervezésében.

2001 – Várnagy Ildikó írása „Szobrászportré írásban” címmel a Magyar Szemlében, néhány faszobor reprodukciójával.

2003 – Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntetik ki.

2004 – Kamarakiállítása az Erdős Renée-házban (Budapest), a 2002-es II. Fa Kisszobor Biennálé díjazottjaként

2005 – Újabb kiállítás a Csepel Galériában 80. születésnapja alkalmából.

2007 – Kiállítás az Újpestvárosi Klubgalériában (Budapest).

2008 – A Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével tüntetik ki.
I. díjat nyer krétarajzaival a Pesterzsébeti (Budapest) Önarcképbienálén.
Szobrászati díjat nyer a petrováci (Montenegro) akt-bienálén.

2009 - Munkácsy-díj