Tarisznyás Mártonnak a néprajz, a történelem iránti érdeklődése már gimnáziumi éveiben jelentkezik, hiszen gimnazistaként már népszokásokat gyűjt. Egyetemi évei alatt a néprajzi kurzusok mellett múzeumi gyakorlatokon is részt vesz, a néprajzi gyűjtést és múzeológiát ismertető fakultatív szemináriumokat látogatja. Egykori tanára, dr. Kós Károly szerint a Bolyai Tudományegyetemen, ahol akkor már nem volt önálló néprajz szak, a történelem-földrajz szakos tanárjelöltséget is azért választja, hogy: "ezzel is majd az idő és tér dimenzióiban látó-gondolkodó etnográfus lehessen... Még diákként tagja volt a szociográfia módszerét is alkalmazó városnéprajzi kutatócsoportunknak, árucsere-néprajzi kutatóutaimon elkísérve pedig módjában volt a tájak közti és népek közti kapcsolatok működésének, valamint a néprajzi jelenségek térbeli mozgásának konkrét érzékelésére. A későbbiek során aztán mindkét irányban kitűnő kutatóterepül kínálkozott számára Gyergyó és vásáros központja, Szentmiklós"- mondja dr. Kós Károly.
Tarisznyás Márton tehát, akinek minden bizonnyal biztosítva lett volna a jövője, karrierje az erdélyi magyar néprajzkutatás fellegvárában, Kolozsváron, az egyetemen vagy valamelyik másik intézményben, vállalja a vidéki kutatómunka hátrányait, és kétségtelen előnyeit is - gyűjtőtevékenységének, kutatásainak, tanulmányainak sokrétűsége arra enged következtetni, hogy a Gyergyó-vidék néprajzi megismerését jellemző addigi űrt már első perctől felismerte, és igyekezett a lehető legátfogóbban eleget tenni a hiányosságoknak. Néprajzi kutatásainak főbb területeit az erdőgazdálkodás és a fa megmunkálásához kötődő foglalkozások, a gyűjtögető gazdálkodás hagyományai, az állattenyésztéshez kapcsolódó foglalkozások (méhészet, vadászat, halászat, pásztorkodás, mészárosság, tejtermékek előállítása, tímárság stb.), a vízhasználat és vízimolnárság, az árucsere (vásárok, tutajozás), valamint a településnéprajz és népi építészet, a népélet (szokások, hagyományok), a gyergyói örménység múltja képezi.
Számos, a különböző folyóiratok, tanulmánykötetek hasábjain közölt tanulmánya, ismertető írása tanuskodik kutatómunkájának rendszerességéről, alaposságáról, igényességéről. Tanulmányait, eredményeit, köztük a Lázár-kastélyhoz kötődő kutatásokat több kötetben tervezte megjelentetni, ám e tervét áthúzta korai halála. Egyetlen tanulmánykötetének, a Gyergyó történeti néprajzának 1982-es kiadását sem érhette meg, könyvét azonban ennek ellenére is máig az egyetlen, az egész Gyergyói-medencét átfogó néprajzi monográfiaként tarhatjuk számon.
Kutatómunkája mellett meg kell említenünk szervezői tevékenységét is. Számos rangos rendezvény meghívottja, előadója volt, ahol Gyergyó legkülönfélébb történeti-néprajzi vonatkozásait ismertetve szólalt fel. Ezenkívül a Gyergyó-környéki falvak értelmiségét is kutató-gyűjtő munkára, néprajzi, történeti gyűjtemények létrehozására buzdította
Kutatásait, eredményeit, közléseit nemcsak a források alapos ismerete, hanem a tudomány újításai, paradigmaváltásai iránti érzékenység is jellemzi.
Az egyetlen könyvének végén összeállított bibliográfia alapján az ő neve alatt összesen hatvanöt tanulmány, közlés, népszerűsítő írás címjegyzéke szerepel.
|
Tarisznyás Márton munkássága 
