A templom belsejében nem került sor régészeti kutatásra, csak a szentélyben sikerült megtisztítani a felületet, amelyen kirajzolódott néhány sírnak a beásása. A régészeti kutatás gyakorlatilag  a templom körüli vízelvezető árokban (drén) talált jelenségek, sírok felmérésére, rajzolására és fotózására korlátozódott. (A régészeti kutatást Hankó Dénes cége a  SC Construcţii MBS finanszírozta. Köszönet a megértéséért,  türelméért valamint az alkalmazottai segítségéért. További köszönet illeti munkatársamat Sándor Lehelt, Sófalvi Andrást, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum régészét és Florin Gogâltant a kolozsvári Régészeti Intézet régészét a feltárás során nyújtott segítségért.) 

A 0,54 – 0,60 m széles árokban a kutatási lehetőségek minimálisak voltak, idő hiányában csak azokat a sírrészleteket tárhattam fel, amelyek éppen beleestek az árokba. Ennek a ténynek tulajdonítható az, hogy a temetkezési szokásokról (kéztartás, lábtartás, mellékletek stb.) nem sikerült átfogó képet nyerni.

A templom dél-keleti, keleti és az északi részein összesen tizenegy újkori sírt tártam fel és dokumentáltam. A tizenegy sírban hat adultus (felnőtt), egy juvenis (fiatal: 14-18 év közötti), egy infans II (gyerek: 7-14 év közötti) és egy csecsemő csontvázát bontottam ki. Két sírban egyáltalán nem volt csontváz, viszont jól megfigyelhető volt a jó állapotban megőrződött fenyőfa koporsó. A sírok, a 9. és 10. vázak kivételével, mind koporsós temetkezések voltak. A hitvilág összetettségének és a pogány-babonás elemek szívós továbbélésének a nyomát a templom körüli temetők kapcsán többször megfigyelték a feltárások során (pl. a hegyes, szúró vaseszköznek óvó, védő, rontáselhárító szerepet tulajdonítottak, a halotti útravalóként adott pénz elhelyezése a sírokban stb.). A tekerőpataki templomban a 9. sírban hasonló esetet sikerült megfigyelni: a koponya bal oldalára egy követ helyeztek, a visszajáró lélek elleni védekezésül.

A feltárt sírok egyikében sem volt sírmelléklet, az ásatás egyedüli leleteként másodlagos helyzetben (a kidobott földből) került elő egy 18-19. századi gyöngyöspárta maradványa. 

A temetőrészletet időrendjét a jó állapotban megmaradt fenyőfa koporsók, a 11. sír medencén összekulcsolt kéztartása, a másodlagos helyzetben talált gyöngyöspárta valamint az egymásra temetkezések kevés volta (csak a 4. és 5. sír esetében figyeltem meg) a 18-19. századra keltezik.