| Csergő Dalma: A kikívánkozó érzés |
|
|
|
Egy őszi hideg délután, töprengve sétálok a járdán. A járdán, melyet beborít az ősz címere, mintha lépdelnék egy színes tengerbe. A fák szétágazó lombjai, lassacskán ruháit kezdik levetni. Hamarosan színes tenger lesz a város, ez a kis város: Gyergyószentmiklós. Nevét egy püspök után kapta, kinek a park közepén áll a szobra. Elgondolkodtat egy fontos kérdés... mely formája bennem egy érzés. A kötődés, melyet városom iránt érzek, ez az a kérdés, melyet nem igazán értek... Talán, mert...hét iskola szívének rabja? mely egy közülük álmaim megvalósítója... Vagy, mert...hat templom ékesíti utcáit? ahol a papok halgatják emberek imáit... Nem! Ez a kötődés, melyet lelkemben érzek, csupán csak annyi, hogy itt élhetek. Hihetetlen egy érzés, mely lelkemben tör utat, kikivánkozik...minden jel oda mutat... Más emberrel is szeretné tudatni, szivesen megtenném, de nem lehet szavakba önteni... De hiszen, mindenkiben ott rejtőzik, lelkünk mélyén ébredezik. Oly sokból már utat tört... megmutatkozott, de vannak, akikből még nem is tudott... Fájó szívvel, kicsordult könnyel, szomorkodom, hogy nem találkoztak ezzel az érzéssel... Pedig a mi kis városunk: Gyergyó, kulcsra zárt szívemben a jelszó! (Szerző: 15 éves, Gyergyószentmiklósról)
|
